Tíz éve is elmúlt, hogy elhatároztam, külföldre megyünk nyaralni. És tengerpartra.

Szinte az utolsó pillanatban közöltem ezt édesanyámmal, akivel azóta is közösen

fedezzük fel a mediterrán országok legszebb vagy legismertebb szigeteit. Első úticélunk

Málta volt, ahol először 8, majd 12 napot töltöttünk. Aztán következtek a görög szigetek,

Egyiptom, Tunézia,  Ciprus, legvégül Mallorca. Olaszországban és Jordániában

körutazáson jártunk, és bár sikerült megnéznem mindent, amit feltétlenül látni

akartam, mégis csalódást okozott. A részletekről majd az önálló oldalakon számolok be.

A legjobban Görögországot szeretem.  A görög embereket. Sok helyen jártam már, de soha

nem éreztem olyan jól magam, mint a görög szigeteken. Ott még a levegőnek is íze, zamata

van. És a hangulat! Olyan barátságos, olyan meleg, olyan otthonos érzést nyújt! Mindez a

görögök mentalitásában rejlik. Nem akarok itt most vitát folytatni azokkal, akik

kerekperec kijelentik, hogy a görögök lusták, mert tudom, hogy nem azok. Az az igazság,

hogy a görögök tudnak élni. Megadják a módját mindennek. Ahogy a Bibliában írva vagyon:

tudják, mikor vagyon ideje a munkának és mikor az ünnepnek, mikor a családi együttlétnek

és mikor egy kis baráti tereferének. Talán még Máltán és Cipruson éreztem majdnem

ennyire jól magam. Sok szépséget magamba zártam Mallorcán, de nem leltem rá arra a

hangulatra, ami a görögöknél magával ragad.

Itt és most nem azokkal szeretném megosztani élményeimet, tapasztalataimat, akik csupán

arra vágynak, hogy egy héten át egyenek-igyanak, reggeltől estig a napon sütkérezzenek,

fürödjenek a tengerben, esténként pedig bulizzanak. Azok számára született ez a blog, akik

 még csak most készülnek utazni, akik szeretnek felfedezni, olyasmit is látni, amire az

útikönyvek egyetlen szót sem vesztegetnek (sajnos, nagyon sok ilyen van), és el akarják

kerülni azokat a csapdákat, amikbe nagyon sok tapasztalatlan utazó bizony beleesik.

Utazz velem!